8.Fejezet-Újra Forksban

Végre valahára sikerült feltennem az újfejezetet!
Jó olvasást és az oldalá alján találtok egy képet Effyről ahogy az első nap ment a suliba és Sethről.
Serena

Egy év múlva
Egy év telt el a Forks-i nyaram óta.Az óta a nyár óta fenekestül felfordult az életem.Ez volt eddigi legzűrösebb évem.Beszippantott Los Angeles éjszakai élete.Minden este azaz éjszaka bulizni megyünk és egész éjszaka táncoltunk,piáltunk és fiúztunk.És furcsa mód most újra Forksba tartok.Nem önszántamból.Anyám küldött Forksba mondván hogy jót fog nekem tenni.Hétvégenként még valami foglalkozásra is el kell majd járnom.Hogy miért?Pár napja megint kórházba kerültem,a túl sok alkohol fogíasztás miatt.Már megint majdnem meghaltam.Újabb gyomormosós majd irány Forks.Ebben az évben teljesen megváltoztam:kívül,belül.Most a repülőn ülök és a Seattle-i reptér felé tartok,már megint.Lassan megkezdjük az ereszkedést és a gép végül puhán a kifutón landol.Megjöttem.Leszálltam a gépről és apámat kezdtem keresni a nagy aulában.Szeptember volt és az idő még itt is kellemes volt,Forksban.
-Effy!Effy!-kiabálta a tömegből egy ismerős hang a nevemet.Pár másodperc múlva meg is pillantottam az apámat.Nem voltam túl jó hangulatban így meg sem próbáltam mosolyogni.Idekényszerítettek és valami hülye terápiára küldtek.Van miért mosolyognom?NEM.Ő mindenesetre megölelt majd jó részletesen végignézett rajtam.Én is megnéztem magam az egyik ablakban.Barna hajamat ma kivasaltam de amúgy hullámos volt,fehér bőr és világos kék szem.
A szememet fekete tussal,szemhéj púderrel és szempilla spirállal festettem ki a számon viszont csak egy kis halvány rúzs volt.A körmeim és feketék voltak.Egy fekete,pántnélküli ruhát viseltem,fekete,neccharisnyával és fekete,magasszárú Convers tornacipővel.A nyakamban egy több soros nyaklánc lógott a karomon több fekete,karperec díszelgett az ujjaimon pedig több gyűrű is volt.Hát igen,nagyon megváltoztam apám szemében nem biztos hogy jó irányba.
-Megváltoztál,Effy.-mondta.
-Mindenki változik.-mondtam és elindultam a csomagjaimért.Csöndben telt az utunk Forksig.Nem volt mit mondanunk egymásnak.Apa bevitte a csomagjaimat majd leült velem szemben a konyha asztalhoz.
-Beszéljük meg a szabályokat,Eff.-mondta szigorúan.
-Szabályok?-kérdeztem fel vont szemöldökkel.
-Igen.Szabályok.Csak a házon kívül cigizhetsz,semmi alkohol és fiúk is csak mértékkel!És drogokról hallani sem akarok!.-mondta.
-Ugye most csak viccelsz?-kérdeztem.
-Szeretném ha rendesen viselkednél!Ez egy kisváros és nem akarom hogy rossz híred legyen!-mondta.
-Jesszus!Ne legyél már ilyen karót nyelt!Magasról leszarom hogy mit gondolnak rólam!-mondtam.
-Nem vitatkozom,Effy.Ez az én házam és az én szabályaim.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.Dühösen csörtettem a szobámba és dobtam le magam az ágyamra.Végül bekulcsoltam az ajtót és kimásztam az ablakom melletti tető kiugrásra hogy elszívjak egy szál cigit.Épp bőrrel megúsztam a kis akciómat.Nehezen aludtam el és korán reggel felriadtam.Január eleji reggel volt ránézésre nem túl meleg de ez csöppet sem zavart.Úgy 5perc alatt kidobáltam az összes cuccom hogy megtaláljam a keresett ruháimat.Kiraktam az ágyra a kiválasztott ruhákat és fürdőbe siettem.Lezuhanyoztam,fogat és arcot mostam majd kisminkeltem magam és felöltöztem.A szobámban volt egy egész alakos tükör a gardrób szekrényem ajtaján és abban szemléltem meg magam.Fekete,neccharisnya volt rajtam,szürkéből kék átmenetes,nagyon rövid,ruhácska,fekete Convers tornacipő és a fekete-fehér csíkos táskám.A nyakamban több lánc is volt és a kezemen karika karperec sokasága díszelgett.A szememet feketével festettem ki mint mindig és egy kicsi pirosítót tettem az arc csontomra.Lementem a konyhába ahol az apám már piritóst és kávét csinált.
-Jó reggelt,Effy!-mondta mosolyogva a kávé főző felől majd megfordult.Szemöldök ráncolva nézett végig rajtam,és ez nem volt túl jó jel.
-Nem szeretnél valami visszafogottabb ruhát keresni?-kérdezte.
-Nem apa,ez tökéletes lesz!-mondtam és leültem a konyha asztalhoz.
-Itt van már a kocsim vagy gyalogolhatok?-kérdeztem.
-Nyugalom,már tegnap előtt meghozták.-mondta és odadobta nekem a kocsi kulcsot.Gyorsan megittam a kávém majd már indultam is.Közel volt a suli és hamar megtaláltam.A parkoló tele volt régi és lerobbant járgányokkal ezért az én új,csillogó és modern kocsim eléggé kilógott.A lányok nagy csoportban gyülekeztek és fecsegtek míg a fiúk szemmel láthatóan felmérték a terepet.Elnyomtam a cigim,megigazítottam a táskám és kiszálltam a kocsiból.A vállamra vettem a táskám és elindultam az épület felé a parkolón átvágva.Mindenki megbámult és összesúgott mögöttem.Ez nem nagyon izgatott mivel mindig megbámultak.Apu még tegnap útba igazított.A torna teremben lesz a gyülekező és ott olvassák fel hogy ki melyik osztályba tartozik.A parkolóban látott vörös lány egy nagy csapat szőke hajú lány társaságában álldogált míg az iker testvére nem messze tőlük egyedül állt és az aszfaltot bámulta.Még nem volt 9 ezért leültem az épület előtt egy padra és rágyújtottam még egy cigire.A parkolóban lézengő diákokat nézegettem amikor megláttam őket.Először azt hittem hogy csak képzelődök,de nem.Az öt Cullen testvér tényleg ott sétált a parkoló közepén a bámulkodók kereszt tüzében.Edward is engem bámult ahogy én is őt.Semmit sem változott,ugyanolyan gyönyörű volt mint egy éve.Mondott valamit a testvéreinek majd felém sétált.Én elnyomtam a cigim majd felé indultam.
-Helló Edward!-mondtam.
-Szia Effy!-nyögte ki végül.Csöndben meredtünk egymásra majd megszólalt a csengő.
-Öhm,nekem mennem kell!-mutattam az iroda irányába majd búcsút intettem neki és gyors léptekkel elindultam.A titkárságon kaptam egy halom papírt de csak az órarendet tartottam meg.Az első órám történelem volt ezért gyorsan a kijelölt terembe indultam.5 perc késéssel léptem be a terembe.A tanárhoz sétáltam.Gyorsan bemutatkoztam majd leültem egy üres helyre egy barna hajú fiú mellé.Unalmas volt az óra és nem is nagyon figyeltem.
-Helló!Mike vagyok!Mike Newton!-mondta a fiú kicsöngetés után.
-Effy vagyok.-mondtam.
-Te vagy a rendőr főnök lánya,ugye?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.
-Milyen órád lesz?-kérdezte.
-Föci,de szerintem egyedül is megtalálom.Szia Mike!-mondtam és a táskámmal a vállamon kisétáltam a teremből.A következő órán egy Jessica nevű lány kezdett el velem beszélgetni és próbáltam kedvesen leszerelni de aztán inkább hagytam hadd beszéljen.Hamar elteltek az első órák és mire észbe kaptam már a menza felé sétáltam.Elvettem egy vizet és egy szendvicset és egy üres asztal felé indultam amikor Jessica és Angela elkapták a kezem.Kérdőn néztem rájuk mire felnevettek.
-Csak nem hitted hogy hagyunk egyedül ülni?-kérdezte Jessica még mindig mosolyogva és elindult egy asztal felé.
-Gyere már,Effy!-szólt hátra Angela.Egy halk sóhaj után követtem őket és leültem a Mike nevű fiú mellé egy alacsony,barna hajú és szemű lánnyal szemben.