6.Fejezet-Egy gyors látogatás

-Hali apu!-köszöntem neki ártatlanul.
-Hol voltál és mit kerestél te Edward Cullennel?-kérdezte szigorúan.
-Edward megmutatta a környéket.Szépek itt az erdők!Jó éjt papa!-mondtam majd egy puszit adtam az arcára és felsiettem a szobámba.Lezuhanyoztam,hajt és fogat mostam.A pizsamámban és egy törülközővel a fejemen mentem le a nappaliba tv-ni.
-Mi az esti műsor?-kérdeztem miután elterpeszkedtem a kanapén.
-Meccs.-mondta apa fel sem pillantva a képernyőről.
-Az uncsi.Nézzünk inkább az HBO-t!Biztos megy ott valami jó!-kérleltem.
-A mecset még sosem hagytam ki!-mondta apa.
-Itt az ideje változtatni!-mondtam és kivettem a kezéből a távirányítót.
-Jajj,Effy!Bárcsak tudnék neked nemet mondani!-sóhajtott apa.
-Apa csináltathatok egy tetkót?-támadtam le hirtelen gyengeségét kihasználva.
-Nem!-vágta rá rögtön.
-Látod?!Tudsz te ha akarsz!-mondta neki vigyorogva és átkapcsoltam az HBO-ra.
-Kár hogy ilyen keveset vagy itt Effy.-mondta apa.
-Amúgy tölthetnék itt több időt is!-mondtam.Most vagy soha!-döntöttem el.Meg kell rá kérnem hogy maradhassak.
-Ezt hogy érted?-ráncolta össze a homlokát.
-Mi lenne ha ideköltöznék hozzád?-kérdeztem óvatosan.
-Hát ez elég hirtelen jött Effy.-mondta apa meglepetten.
-Nem akarod hogy veled éljek?-kérdeztem.Bánatos arc kifejezést öltöttem és a számat lefelé görbítettem.
-Nem hiszem hogy anyád belemenne.-mondta fejcsóválva.
-Anyát én lerendezném.-nyugtattam meg.
-Miért akarsz ide költözni?Csak nem a Cullen gyerek miatt?-kérdezte rémülten.
-Dehogy is!Én nem is tudom hogy miért.Csak hát utálom Los Angelest,aztán itt van a családom fele és szegény Leah is.............-soroltam az okokat.
-És mi lesz a balettal?-kérdezte.
-Csak van itt egy nyamvadt tánc iskola!-mondtam.
-Hadd gondolkozzak még rajta,Effy.Majd később még beszélünk róla!-ígérte.Bólintottam és felhangosítottam a filmet.Az ördög Prádát visel ment amit imádtam.Végig néztem a filmet miközben apa elszundított.A film végén felébresztettem majd elmentem aludni.Sehogy sem jött álom a szememre.A legtöbbször Edwardon járt az agyam és álmomban is vele sétáltam.Másnap csak dél fele keltem fel.Kint szakadt az eső,hideg szél fújt és villámlott.Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lementem enni valamit.Apa palacsintát sütött így leültem vele enni.Miután ettem visszamentem a szobámba és beültem a kedvenc ablak mélyedésemben.Onnan csodáltam a vihart.Mindig is imádtam az esőt és vihart így most is szívesen kimentem volna.Sajnos apát berendelték mert hogy fákat döntött kia a vihar és szüksége van az őrsnek rá így egyedül maradtam.Beraktam egy Black Eyed Peas lemezt feltekertem a hangerőt és csak feküdtem az ágyamon.Reméltem hogy Cullenék nem hívják ki a rendőröket azaz apámékat csend háborításért.Újra kinéztem az ablakon.Az eső már nem esett és kezdett kitisztulni az ég is.Inkább elővettem a mélyhűtőből egy doboz csokis fagyit és a tv előtt ülve kezdtem elpusztítani.A csengő szóra riadtam fel.A jégkrémemmel a kezemben mentem az ajtóhoz.Apára számítottam vagy egy család tagomra de legnagyobb meglepetésemre két ismeretlen állt a küszöbön.Mind ketten gyönyörűek voltak.Egy alacsony,rövid fekete hajú angyal arcú lányt állt elöl.Alacsony és vékony volt egy kobold és egy tündér keverékére emlékeztetett.Arany színű szeme volt és tökéletes arca.A mellette álló nő egy kicsit idősebb volt de ugyanolyan szép.Karamell árnyalatú haja,lágy hullámokban omlott a vállára,szív alakú arcán mosoly ült,arany színű szeme kedvességet sugárzott.A szemük pont olyan aranybarna volt mint Edwardé.A spáadt bőr és karikás szem is stimmelt.Csak is Edward rokonai lehettek.
-Szia!Alice Cullen vagyok a szomszédból ő pedig Esme!-mondta a rövid,fekete hajú lány csilingelő hangján és felém nyújtotta a kezét.Meglepetten néztem rájuk majd a jégkrémet átügyeskedtem a bal kezemben és megfogtam a lány meglepően hideg kezét.
-Effy Roberts.-mutatkoztam be és a másik nő kezét is megfogtam.
-Sütöttünk egy kis sütit és hoztunk nektek is belőle!James gondolom nem egy nagy cukrász!-mondta Esme mosolyogva.
-Öööö.köszönöm.-mondtam és elfogadtam a sütit.-Hát igen,apa konyha művészete nagyjából a rántottáig terjed.-tettem hozzá mosolyogva.A sütire majd a két Cullenre pillantottam majd megint a sütire és így tovább.
-Öm,szeretnétek bejönni?-kérdeztem.
-Igen!-mondta Alice vidáman de Esme elkapta a kezét.
-Sajnos most menünk kell,de nyugodtan gyere át bármikor!-mondta Esme egy őszinte és meleg mosollyal az arcán.Alice csalódottan lebiggyesztette az ajkát de amikor meghallotta a "gyere át" részt megint felragyogott az arca.
-Oké.Köszönöm a sütit!Viszlát!-mondtam és becsuktam az ajtót.Kicsit még mindig meglepett voltam.A sütit letettem a konyha asztalra a maradék jégkrémet pedig vissza a fagyasztóba.Megcsörrent a telefonom.Seth hívott.
-Szia Effy!Seth vagyok csak azért hívlak hogy a vihar miatt átraktuk a tábor tüzet holnapra.Jössz majd?-kérdezte.
-Persze!Ott leszek!Szia!-mondtam majd letettem.

Egy kis kedvcsináló :-)

Találtam pár nagyon jó Edward&Effy videót,szerintem nézzétek meg mert tényleg nagyon jó! :-)

http://www.youtube.com/watch?v=eelK8lKGU3Q

http://www.youtube.com/watch?v=5SsZ5Oo6RDU&feature=fvw

http://www.youtube.com/watch?v=rWJpYJMy_U4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=KzoHGhbPZ5s&feature=rec-HM-fresh+div

Nekem az első tetszik a legjobban de a többi is jó!! :-)
Jó szorakozást!
Puszi:Serena

5.Fejezet-Edward Cullen

-Bármikor átjöhetsz,Effy!Örülök hogy újra itt vagy!-mondta Sue mosolyogva és megölelt.
-Holnap este felé tábor tüzezünk pár La Push-i sráccal!Gyere el te is!-mondta Seth amikor Sue elengedett.
-Oké,szívesen!-mondtam mosolyogva.Seth megadta a számát majd egy puszi után odébb állt.Coraline megölelt Georgina pedig elhívott magával vásárolni hétfőn.Leah csöndben állt a sarokban és onnan figyelte az eseményeket.Amíg apa búcsúzkodott odamentem hozzá.Nem mondtam semmit csak megöleltem.Először csak merev testtartással árt a karom között majd ő is megölelt.Nedvességet éreztem a vállamnál és tudtam hogy Leah könnyei azok.Amikor elengedtem megtörölte a szemét és újra a rideg állarca mögé bújt.Haza felé lassabban vezettem mert tudtam hogy apa képes lenne elvenni a jogsimat.Apa otthon leült meccset nézni én pedig egy pokróccal és újsággal a kezemben kimentem a kertbe.Egy fa tövébe terítettem ki a pokrócot és a hátamat a fának támasztottam.Az idő szürke volt.A nap eltűnt a szürke réteg mögött viszont nem volt most olyan hideg a szél mint délelőtt.Kigomboltam a halvány rózsaszín kardigánomat,elrendeztem a fekete fürtjeimet majd elkezdtem olvasni a magazint.Egyszer csak megcsörrent a zsebemben az Iphoneom.Gyorsan előhalásztam a zsebemből és fel is vettem.Keyla volt az videó hívással.
-Szia hugi!Mizu a világ végén?-kérdezte.A tükör előtt ült és a haját csináltál gondolom egy fotózáshoz.
-Semmi.Anya nagyon ki van rám bukva?-kérdeztem.
-Hát,kicsit zavarja hogy szó nélkül léptél le de már megbékélt.Amúgy jól nézel ki bár egy kis bronzosító púder nem ártana neked!-mondta miután jobban szem ügyre vett a képernyőn át.
-Köszi Keyla.Milyen fotózásra készülsz?-kérdeztem.
-A Glamour jövő hónapi számában lesz.Kész őrültek háza van itt!-mondta.
-Tarts ki!Gyönyörű vagy!-mondtam neki mosolyogva.
-Köszi Effy.Te is.Biztos hogy nem akarsz leszerződni az ügynökségemhez?-kérdezte.
-Nem vonz a modellkedés.-mondtam fintorogva.
-Hát,te tudod.Majd még hívlak és Kristy puszil!Csáó!-mondta majd kinyomott.Letettem magam mellé a mobilom és úja az újságomba temetkeztem.
-Remélem innen azért haza találsz!-mondta egy bársonyos hang.A hang irányába fordítottam a fejem és megpillantottam Edwardot.Elmosolyodtam.
-Hát igen,sokat segít hogy látótávolságon belül van a ház!Innen még én is haza találok!-mondtam.Edwardnál gyönyörűbbet még sosem láttam.Még Leah angyali arcát is felülmúlták a tökéletes vonásai.
-Ha esetleg távolabbra is el akarsz menni szerintem vigyél magaddal térképet is!-mondta vigyorogva.A pokrócom mellett állt meg és engem nézett.Felnéztem gyönyörű arcába de rögtön megbántam.
-Csak hogy tudd kitűnően tájékozódom!-mondtam egy kis éllel a hangomban.Még szélesebben vigyorgott a durcás arc kifejezésem láttán.
-Szóval mi járatban itt?-kérdeztem.
-Sétálni indultam,szeretnél velem tartani?-kérdezte.
-Szeretnéd hogy veled tartsak?-kérdeztem vissza.
-Hát a te esetedben egyedül semmiképp sem ajánlatos sétálni úgyhogy inkább gyere velem.-mondta.Először gyilkos pillantással néztem rá aztán elmosolyodtam.
-Igaz.-adtam be a derekam és felpattantam.
-Mindjárt jövök!Várj meg itt!-mondtam neki és beszaladtam a házba.Ledobtam a pokrócot és bekiabáltam apunak hogy elmegyek sétálni.Két perc múlva már újra Edward mellett álltam.
-Merre megyünk?-kérdeztem.
-Észak felé.-mondta.
-Aha.Észak ugye bár arra van.-mutattam magam elé az egyik kezemmel.Edward elvigyorodott.
-Észak arra van!-mondta és az ellenkező irányba mutatott.
-Tudtam én csak teszteltelek!-mondtam mosolyogva.
-Persze.-mondta Edward fejcsóválva.Elindult a mutatott irányba én pedig gyorsan követtem.
-Mióta laktok itt?Nem emlékszem hogy kiskoromban lettek volna szomszédaink!-mondtam neki amikor utolértem.
-Három éve.-mondta Edward.
-És miért pont az USA leghidegebb és esősebb városába költöztél?-kérdeztem.
-Én is megkérdezhetném hogy miért pont ide jöttél nyaralni!-jegyezte meg.
-Egyszerű.Itt lakik az apám és a családom egy része és én szeretem a hideget és az esőt is!Most te jössz!-mondtam neki.
-Alaszkából költöztünk ide és mi is kedveljük a hideget!-mondta mosolyogva.
-Mi.A szüleiddel vagy testvéreiddel vagy rokonokkal laksz itt?-kérdeztem töprengve.
-Tudod egy kicsit úgy érzem magam mintha egy kihallgatáson lennék.-mondta.
-Én csak érdeklődöm!-védekeztem.
-A nevelő szüleimmel és mostoha testvéreimmel költöztünk ide.-mondta egy halk sóhaj után.
-Hány testvéred van?-kérdeztem kíváncsian.
-Biztos hogy több mint neked.-mondta vigyorogva.
-Azt kétlem.-mondtam.
-Négy testvérem van,és neked?-kérdezte.
-Kettő édes testvér,kettő fél testvér és kettő mostoha testvér.Szóval összesen hat.-mondtam.
-Te nyertél.-mondta Edward.
-Tudom.-mondtam mosolyogva.
-Hogy hívják a testvéreidet?-kérdeztük egyszerre.
-Alice,Rosalie,Jasper és Emmet.-sorolta a nevüket Edward.
-Georgina,Coraline,Kristy,Keyla,Leah és Seth.-soroltam fel én is a testvéreimet.
-És a testvéreid is veled jöttek?-kérdezte.
-Georgie,Cora,Leah és Seth itt lakik La pushban.Keyla modellkedik Los Angelesben ezért nem tudott jönni,Kristy pedig egyszerűen nem akart.Anyám se nagyon akart volna minket elengedni ezért is jöttem el egy szónélkül.-meséltem.Edward bólintott.
-Csak fogtad magad és felültél egy gépre?-kérdezte.
-Igen,mindig ilyeneket csinálok.-mondtam vigyorogva.
-Szereted Los Angelest?-kérdezte.
-Nem.Csak a családom és a sulim miatt élek még mindig ott.-mondtam.
-És hol szeretnél élni?-faggatózott tovább.
-New Yorkban.Az Amerikai Balett Akadémiára szeretnék járni.-sóhajtottam.
-Egy táncos?-kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Egy balerína.-javítottam ki mosolyogva és a nyakláncomra mutattam.Edward egy ideig a medált tanulmányozta majd felpillantott az arcomra.Éreztem hogy egy kis pír jelenik meg az arcomon és elfordítottam a fejem.
-Vissza kéne indulnunk,apukád már biztos aggódik.-mondta.Bólintottam és elindultam visszafelé.Nem értettem hogy miért kapja el a kezem de amikor megérintett mintha elektromos kisülés jött volna létre a bőrünk találkozása miatt.Még a kardigánon át is éreztem hogy milyen hideg a keze.Értetlenül néztem a kezére ő pedig elmosolyodott.
-Effy!A házatok arra van!-mutatott az ellenkező irányba mint ahova én indultam.
-Ó,hát akkor arra menjünk!-mondtam kicsit zavartan.
-Szerintem is.-mondta és elengedte a karom.
-Mióta balettozol?-kérdezte vissza felé menet Edward.
-3 éves korom óta.-mondtam.
-És most hány éves vagy?-elgondolkoztam rajta hogy megmondjam-e hogy 16 vagyok vagy egy kicsit öregítsek magamon.Edward idősebbnek tűnt nálam de a hazugsággal előbb-utóbb úgy is lebuktam volna így elmondtam az igazi koromat.
-15.-mondtam.Hamar visszaértünk a házhoz ahol megpillantottam apát.Összefont karokkal állt mogorva képpel.Rápillantottam az órámra és csak most vettem észre hogy 8 óra volt.Már sötétedni kezdett de azért még jól lehetett látni.
-Szerintem most inkább menj.Köszi az útba igazítást!-mondtam mosolyogva és még intettem egyet Edwardnak majd apám felé indultam.

4.Fejezet-Szegény Leah

-Effy!Hol voltál eddig?Már kezdtem aggódni érted!-mondta apa amikor beléptem az ajtón.
-Egy kicsit eltévedtem.-vallottam be.
-Jól vagy?Nem esett bajod?-kérdezte aggódva.
-Semmi bajom,Edward Cullen segített nekem.-legyintettem.Mielőtt apa újabb kérdéseket zúdíthatott volna rám megszólaltam.
-Nagyon fáradt vagyok!Megyek aludni!-mondtam és felmentem a szobámba.Gyorsan pizsamába bújtam és fáradtan dőltem az ágyamba.Csak Edward Cullenen járt az agyam.Álmomban is az ő gyönyörű arcát láttam.Másnap reggel korán ébredtem.Mivel szombat volt feltételezésem szerint apa sem fog ma dolgozni.Rántottát sütöttem,kávét főztem és piritóst csináltam egyszerre.Miután megreggeliztünk apával ő felhívta Suet hogy átugranánk hozzájuk.Sue örült neki hogy láthat engem így elmentem felöltözni.Ahhoz képest hogy Augusztus közepe volt borús volt az ég és hideg szél fújt.Egy sima,farmer csőnadrágot vettem,feszülős,fehér toppot,egy világos rózsaszín kardigánt és a fehér Conversemet.A hajamat megfésültem majd egy világos rózsaszín,vékony hajpántot raktam a hajamba.Egy kis szájfényt kentem,telt ajkaimra majd még gyorsan a nyakamba tettem a kedvenc nyakláncomat.Ezt csak alvásnál és fürdésnél vettem le.Úgy 3 éves koromban kaptam az anyukámtól.Az első balett-órám után adta nekem.Egy ezüst,balerína medál volt,ezüst láncon.A balerína egyik lába passzéba volt felhúzva,a másikkal spiccelt a karjait pedig a feje fölé emelte harmadik pozícióba.Már csak egy táskát kellett keresnem magamnak a bőröndjeimben.Egy fehér alapon barna és rózsaszín Louis Vuitton jeles redikül mellett döntöttem amit anyámtól kaptam Párizsból.Beleraktam a mobilom,pénztárcám meg hasonlókat és lementem apához.
-Mehetünk?-kérdeztem a kocsi kulcsomat dobálva.
-Nem a rendőrségi autóval megyünk?-kérdezte.
-Nem fogom magam egy járőr kocsival égetni!Az én kocsimmal megyünk és én vezetek!-mondtam mosolyogva.Apa jól ismert és tudta hogy ha valamit a fejembe veszek akkor azt nem lehet kiverni onnan,így beült mellém a kocsimba.Tövig nyomtam a gázt és megengedettnél háromszor gyorsabban indultam el.
-Effy!Azonnal lassíts vagy esküszöm elveszem a jogsid!-mondta apám szigorúan.
-Apa!Most nem vagy szolgálatban szóval nem bírságolhatsz meg!-mondtam vigyorogva.
-Effy!Hogy ha nem lassítasz akkor holnap az első géppel haza küldelek!-fenyegetőzött.Elfintorodtam és lassítani kezdtem.100-nál lassabban nem voltam hajlandó menni így egész úton apa kiselőadását kellett hallgatnom a sebesség korlátozásról.Végre megérkeztünk Sue házához és én leparkoltam a kocsival.
-Effy,mondd csak hogy szereztél te jogsit?-kérdezte apa felvont szemöldökkel miután kiszálltunk a kocsiból.Úgy tettem mitha nem hallottam volna a kérdést és a földet pásztáztam.
-Effy,van egyáltalán jogsid?-kérdezte apa élesen.
-Persze hogy van csak nem teljesen igazi.-mondtam.
-Hamis jogosítványod van?-kérdezte apa felháborodva.
-Nem hamis csak nem teljesen eredeti!-védekeztem.
-Szóval nem sikerült a KRESZ?-kérdezte.
-Az a szemét nő csak azért húzott meg mert nem indexeltem egyszer!-csattantam fel.
-Ha lecsuknak okirat hamisítás miatt én nem fogom letenni érted az óvadékot!-mondta fejcsóválva.
-Ugyan már apu!Eddig sem vették soha észre hogy hamis és különben is kitűnően vezetek!-mondtam és bekopogtam az ajtón.Sue nyitott ajtót és boldogan megölelt.
-Jó hogy itt vagy Effy!-mondta miközben beterelt a házba.Georgina épp Sethel veszekedett a távirányítón,Coraline az egyik barbiját fésülgette Leah viszont nem volt sehol.
-Leah hol van?-kérdeztem.
-Fent a szobájában.-intett a fejével Sue az emelet felé.
-Te kis görcs azonnal add oda a távirányítót!-kiabált Georgie Seth képébe.Seth a kanapén hevert és a lábát az asztalra tette.Az egyik kezével arrébb lökte Georgiet hogy jobban lássa a meccset.
-Felmegyek hozzá!-mondtam és gyorsan leléptem a csata helyszínéről.Még a lépcsőn is hallottam Georgie kiabálását.Apa szerencsére közbeavatkozott és szétszedte őket.Bekopogtam Leah szobájába majd meg sem várva a választ besétáltam.Leah az ágyán feküdt.Gyönyörű arcán most is csak a bánatot láttam.Egy lila ruhát viselt és barna kardigánt.
-Szia.-mondta fakó hangon.Felsóhajtottam és leültem mellé.
-Haragszol rám amiért nem voltam itt amikor Sam............-nem tudtam befejezni a mondatot mert Leah közbevágott.
-Nem haragszom rád.-mondta halkan de a "rád" szócskát jól megnyomta.Mellé feküdtem és az arcát figyeltem.
-Leah,túl kell tenned magad rajta.Nem sírhatsz állandóan Sam után.-mondtam neki.
-Te ezt nem érted.-mondta.
-Tudom.Elhiszem hogy nagyon fáj de nem hagyhatod hogy ez tönkre tegyen!Hogy ha Sam olyan hülye hogy ott hagy téged valami Emily miatt akkor azaz ő baja!-mondtam neki.Leah egy szót sem szólt csak a plafont bámulta.
-Nem akarsz lemenni a partra sétálni?-kérdeztem tőle.Rossz volt nézni ahogy a szobájában fekszik és a plafont bámulja bánatos arc kifejezéssel.
-Nem.-mondta.
-Egy kis friss levegő jót tenne neked!Vedd fel a cipődet!Megyünk sétálni!-mondtam neki és felálltam majd őt is felhúztam.Felsóhajtott és elkezdte keresgélni a cipőjét.Végül megtalálta a barna,bőr saruját és felvette.Kézen fogtam és elkezdtem a lépcső irányába húzni.
-Leahvel sétálunk egyet!-kiabáltam az előszobában majd kituszkoltam az ajtón Leaht és én is utána mentem.
-Merre akarsz menni?-kérdeztem mosolyogva.Leah vállat vont ezért találomra kiválasztottam egy iránt.A parton lyukadtunk ki ezért leültünk egy nagyobb sziklára és szó nélkül néztük a nagy hullámokat.
-Szóval miért vagy itt?-kérdezte Leah megtörve a csendet.
-Nem tudom.Úgy éreztem hogy nem bírom tovább Los Angelest.Az állandóan tűző nap meg az anyám túl sok együtt.-a mondat végén keserűen elmosolyodtam.
-Ahhoz képest hogy állandóan süt a nap nem vagy túl barna.-jegyezte meg.Még Leah hófehér bőrénél is fehérebb voltam.
-Ez valami genetikai hiba.-mondtam kuncogva.Leah újra a tengerre szegezte a tekintetét én pedig az ő arcát figyeltem.
El sem tudtam képzelni hogy Sam hogy tudta elhagyni hiszen olyan gyönyörű.Halk kacagást hallottam az erdő felől.Először egy magas,rézbarna bőrű,rövid fekete hajú és sötétbarna szemű férfit pillantottam meg.Villám csapásként ért a felismerés hogy ő Sam.Mögötte egy középmagas,rézbarna bőrű lány jött.Amikor megpillantottam az arcát lefagytam.Az egykor bizonyára gyönyörű arca bal felét három,vastag,fekete csík csúnyított el.Mandula vágású barna szeme sarkát lefelé húzta a száját pedig grimaszba torzította.Fekete haja hátul fel volt tűzve.Leah felnyögött amikor meglátta őket.
-Mennyünk?-kérdeztem tőle halkan.Leah gyűlölködve meredt rájuk sötét kék szemével.Felpattant,a haja csak úgy táncolt szép arca körül ahogy hátat fordított nekik és gyors léptekkel visszaindult a ház felé.Még egyszer a boldog párocskára pillantottam majd gyorsan követtem Leaht.
-Sajnálom!-mondtam amikor utolértem.
-Az a legrosszabb az egészben hogy Emily az unokanővérem és mindenhol ott vannak!-mondta Leah.
-Ne is törődj velük!-mondtam neki.
-Az elég nehéz lesz az adott körülmények között.-mondta Leah.Hamar visszaértünk a házhoz.Leah rögtön visszament a szobájába én pedig leültem Coralinenal játszani.Sue ebédet főzött nekünk és miután ettünk elkezdtünk búcsúzkodni.