5.Fejezet-Edward Cullen

-Bármikor átjöhetsz,Effy!Örülök hogy újra itt vagy!-mondta Sue mosolyogva és megölelt.
-Holnap este felé tábor tüzezünk pár La Push-i sráccal!Gyere el te is!-mondta Seth amikor Sue elengedett.
-Oké,szívesen!-mondtam mosolyogva.Seth megadta a számát majd egy puszi után odébb állt.Coraline megölelt Georgina pedig elhívott magával vásárolni hétfőn.Leah csöndben állt a sarokban és onnan figyelte az eseményeket.Amíg apa búcsúzkodott odamentem hozzá.Nem mondtam semmit csak megöleltem.Először csak merev testtartással árt a karom között majd ő is megölelt.Nedvességet éreztem a vállamnál és tudtam hogy Leah könnyei azok.Amikor elengedtem megtörölte a szemét és újra a rideg állarca mögé bújt.Haza felé lassabban vezettem mert tudtam hogy apa képes lenne elvenni a jogsimat.Apa otthon leült meccset nézni én pedig egy pokróccal és újsággal a kezemben kimentem a kertbe.Egy fa tövébe terítettem ki a pokrócot és a hátamat a fának támasztottam.Az idő szürke volt.A nap eltűnt a szürke réteg mögött viszont nem volt most olyan hideg a szél mint délelőtt.Kigomboltam a halvány rózsaszín kardigánomat,elrendeztem a fekete fürtjeimet majd elkezdtem olvasni a magazint.Egyszer csak megcsörrent a zsebemben az Iphoneom.Gyorsan előhalásztam a zsebemből és fel is vettem.Keyla volt az videó hívással.
-Szia hugi!Mizu a világ végén?-kérdezte.A tükör előtt ült és a haját csináltál gondolom egy fotózáshoz.
-Semmi.Anya nagyon ki van rám bukva?-kérdeztem.
-Hát,kicsit zavarja hogy szó nélkül léptél le de már megbékélt.Amúgy jól nézel ki bár egy kis bronzosító púder nem ártana neked!-mondta miután jobban szem ügyre vett a képernyőn át.
-Köszi Keyla.Milyen fotózásra készülsz?-kérdeztem.
-A Glamour jövő hónapi számában lesz.Kész őrültek háza van itt!-mondta.
-Tarts ki!Gyönyörű vagy!-mondtam neki mosolyogva.
-Köszi Effy.Te is.Biztos hogy nem akarsz leszerződni az ügynökségemhez?-kérdezte.
-Nem vonz a modellkedés.-mondtam fintorogva.
-Hát,te tudod.Majd még hívlak és Kristy puszil!Csáó!-mondta majd kinyomott.Letettem magam mellé a mobilom és úja az újságomba temetkeztem.
-Remélem innen azért haza találsz!-mondta egy bársonyos hang.A hang irányába fordítottam a fejem és megpillantottam Edwardot.Elmosolyodtam.
-Hát igen,sokat segít hogy látótávolságon belül van a ház!Innen még én is haza találok!-mondtam.Edwardnál gyönyörűbbet még sosem láttam.Még Leah angyali arcát is felülmúlták a tökéletes vonásai.
-Ha esetleg távolabbra is el akarsz menni szerintem vigyél magaddal térképet is!-mondta vigyorogva.A pokrócom mellett állt meg és engem nézett.Felnéztem gyönyörű arcába de rögtön megbántam.
-Csak hogy tudd kitűnően tájékozódom!-mondtam egy kis éllel a hangomban.Még szélesebben vigyorgott a durcás arc kifejezésem láttán.
-Szóval mi járatban itt?-kérdeztem.
-Sétálni indultam,szeretnél velem tartani?-kérdezte.
-Szeretnéd hogy veled tartsak?-kérdeztem vissza.
-Hát a te esetedben egyedül semmiképp sem ajánlatos sétálni úgyhogy inkább gyere velem.-mondta.Először gyilkos pillantással néztem rá aztán elmosolyodtam.
-Igaz.-adtam be a derekam és felpattantam.
-Mindjárt jövök!Várj meg itt!-mondtam neki és beszaladtam a házba.Ledobtam a pokrócot és bekiabáltam apunak hogy elmegyek sétálni.Két perc múlva már újra Edward mellett álltam.
-Merre megyünk?-kérdeztem.
-Észak felé.-mondta.
-Aha.Észak ugye bár arra van.-mutattam magam elé az egyik kezemmel.Edward elvigyorodott.
-Észak arra van!-mondta és az ellenkező irányba mutatott.
-Tudtam én csak teszteltelek!-mondtam mosolyogva.
-Persze.-mondta Edward fejcsóválva.Elindult a mutatott irányba én pedig gyorsan követtem.
-Mióta laktok itt?Nem emlékszem hogy kiskoromban lettek volna szomszédaink!-mondtam neki amikor utolértem.
-Három éve.-mondta Edward.
-És miért pont az USA leghidegebb és esősebb városába költöztél?-kérdeztem.
-Én is megkérdezhetném hogy miért pont ide jöttél nyaralni!-jegyezte meg.
-Egyszerű.Itt lakik az apám és a családom egy része és én szeretem a hideget és az esőt is!Most te jössz!-mondtam neki.
-Alaszkából költöztünk ide és mi is kedveljük a hideget!-mondta mosolyogva.
-Mi.A szüleiddel vagy testvéreiddel vagy rokonokkal laksz itt?-kérdeztem töprengve.
-Tudod egy kicsit úgy érzem magam mintha egy kihallgatáson lennék.-mondta.
-Én csak érdeklődöm!-védekeztem.
-A nevelő szüleimmel és mostoha testvéreimmel költöztünk ide.-mondta egy halk sóhaj után.
-Hány testvéred van?-kérdeztem kíváncsian.
-Biztos hogy több mint neked.-mondta vigyorogva.
-Azt kétlem.-mondtam.
-Négy testvérem van,és neked?-kérdezte.
-Kettő édes testvér,kettő fél testvér és kettő mostoha testvér.Szóval összesen hat.-mondtam.
-Te nyertél.-mondta Edward.
-Tudom.-mondtam mosolyogva.
-Hogy hívják a testvéreidet?-kérdeztük egyszerre.
-Alice,Rosalie,Jasper és Emmet.-sorolta a nevüket Edward.
-Georgina,Coraline,Kristy,Keyla,Leah és Seth.-soroltam fel én is a testvéreimet.
-És a testvéreid is veled jöttek?-kérdezte.
-Georgie,Cora,Leah és Seth itt lakik La pushban.Keyla modellkedik Los Angelesben ezért nem tudott jönni,Kristy pedig egyszerűen nem akart.Anyám se nagyon akart volna minket elengedni ezért is jöttem el egy szónélkül.-meséltem.Edward bólintott.
-Csak fogtad magad és felültél egy gépre?-kérdezte.
-Igen,mindig ilyeneket csinálok.-mondtam vigyorogva.
-Szereted Los Angelest?-kérdezte.
-Nem.Csak a családom és a sulim miatt élek még mindig ott.-mondtam.
-És hol szeretnél élni?-faggatózott tovább.
-New Yorkban.Az Amerikai Balett Akadémiára szeretnék járni.-sóhajtottam.
-Egy táncos?-kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Egy balerína.-javítottam ki mosolyogva és a nyakláncomra mutattam.Edward egy ideig a medált tanulmányozta majd felpillantott az arcomra.Éreztem hogy egy kis pír jelenik meg az arcomon és elfordítottam a fejem.
-Vissza kéne indulnunk,apukád már biztos aggódik.-mondta.Bólintottam és elindultam visszafelé.Nem értettem hogy miért kapja el a kezem de amikor megérintett mintha elektromos kisülés jött volna létre a bőrünk találkozása miatt.Még a kardigánon át is éreztem hogy milyen hideg a keze.Értetlenül néztem a kezére ő pedig elmosolyodott.
-Effy!A házatok arra van!-mutatott az ellenkező irányba mint ahova én indultam.
-Ó,hát akkor arra menjünk!-mondtam kicsit zavartan.
-Szerintem is.-mondta és elengedte a karom.
-Mióta balettozol?-kérdezte vissza felé menet Edward.
-3 éves korom óta.-mondtam.
-És most hány éves vagy?-elgondolkoztam rajta hogy megmondjam-e hogy 16 vagyok vagy egy kicsit öregítsek magamon.Edward idősebbnek tűnt nálam de a hazugsággal előbb-utóbb úgy is lebuktam volna így elmondtam az igazi koromat.
-15.-mondtam.Hamar visszaértünk a házhoz ahol megpillantottam apát.Összefont karokkal állt mogorva képpel.Rápillantottam az órámra és csak most vettem észre hogy 8 óra volt.Már sötétedni kezdett de azért még jól lehetett látni.
-Szerintem most inkább menj.Köszi az útba igazítást!-mondtam mosolyogva és még intettem egyet Edwardnak majd apám felé indultam.