4.Fejezet-Szegény Leah

-Effy!Hol voltál eddig?Már kezdtem aggódni érted!-mondta apa amikor beléptem az ajtón.
-Egy kicsit eltévedtem.-vallottam be.
-Jól vagy?Nem esett bajod?-kérdezte aggódva.
-Semmi bajom,Edward Cullen segített nekem.-legyintettem.Mielőtt apa újabb kérdéseket zúdíthatott volna rám megszólaltam.
-Nagyon fáradt vagyok!Megyek aludni!-mondtam és felmentem a szobámba.Gyorsan pizsamába bújtam és fáradtan dőltem az ágyamba.Csak Edward Cullenen járt az agyam.Álmomban is az ő gyönyörű arcát láttam.Másnap reggel korán ébredtem.Mivel szombat volt feltételezésem szerint apa sem fog ma dolgozni.Rántottát sütöttem,kávét főztem és piritóst csináltam egyszerre.Miután megreggeliztünk apával ő felhívta Suet hogy átugranánk hozzájuk.Sue örült neki hogy láthat engem így elmentem felöltözni.Ahhoz képest hogy Augusztus közepe volt borús volt az ég és hideg szél fújt.Egy sima,farmer csőnadrágot vettem,feszülős,fehér toppot,egy világos rózsaszín kardigánt és a fehér Conversemet.A hajamat megfésültem majd egy világos rózsaszín,vékony hajpántot raktam a hajamba.Egy kis szájfényt kentem,telt ajkaimra majd még gyorsan a nyakamba tettem a kedvenc nyakláncomat.Ezt csak alvásnál és fürdésnél vettem le.Úgy 3 éves koromban kaptam az anyukámtól.Az első balett-órám után adta nekem.Egy ezüst,balerína medál volt,ezüst láncon.A balerína egyik lába passzéba volt felhúzva,a másikkal spiccelt a karjait pedig a feje fölé emelte harmadik pozícióba.Már csak egy táskát kellett keresnem magamnak a bőröndjeimben.Egy fehér alapon barna és rózsaszín Louis Vuitton jeles redikül mellett döntöttem amit anyámtól kaptam Párizsból.Beleraktam a mobilom,pénztárcám meg hasonlókat és lementem apához.
-Mehetünk?-kérdeztem a kocsi kulcsomat dobálva.
-Nem a rendőrségi autóval megyünk?-kérdezte.
-Nem fogom magam egy járőr kocsival égetni!Az én kocsimmal megyünk és én vezetek!-mondtam mosolyogva.Apa jól ismert és tudta hogy ha valamit a fejembe veszek akkor azt nem lehet kiverni onnan,így beült mellém a kocsimba.Tövig nyomtam a gázt és megengedettnél háromszor gyorsabban indultam el.
-Effy!Azonnal lassíts vagy esküszöm elveszem a jogsid!-mondta apám szigorúan.
-Apa!Most nem vagy szolgálatban szóval nem bírságolhatsz meg!-mondtam vigyorogva.
-Effy!Hogy ha nem lassítasz akkor holnap az első géppel haza küldelek!-fenyegetőzött.Elfintorodtam és lassítani kezdtem.100-nál lassabban nem voltam hajlandó menni így egész úton apa kiselőadását kellett hallgatnom a sebesség korlátozásról.Végre megérkeztünk Sue házához és én leparkoltam a kocsival.
-Effy,mondd csak hogy szereztél te jogsit?-kérdezte apa felvont szemöldökkel miután kiszálltunk a kocsiból.Úgy tettem mitha nem hallottam volna a kérdést és a földet pásztáztam.
-Effy,van egyáltalán jogsid?-kérdezte apa élesen.
-Persze hogy van csak nem teljesen igazi.-mondtam.
-Hamis jogosítványod van?-kérdezte apa felháborodva.
-Nem hamis csak nem teljesen eredeti!-védekeztem.
-Szóval nem sikerült a KRESZ?-kérdezte.
-Az a szemét nő csak azért húzott meg mert nem indexeltem egyszer!-csattantam fel.
-Ha lecsuknak okirat hamisítás miatt én nem fogom letenni érted az óvadékot!-mondta fejcsóválva.
-Ugyan már apu!Eddig sem vették soha észre hogy hamis és különben is kitűnően vezetek!-mondtam és bekopogtam az ajtón.Sue nyitott ajtót és boldogan megölelt.
-Jó hogy itt vagy Effy!-mondta miközben beterelt a házba.Georgina épp Sethel veszekedett a távirányítón,Coraline az egyik barbiját fésülgette Leah viszont nem volt sehol.
-Leah hol van?-kérdeztem.
-Fent a szobájában.-intett a fejével Sue az emelet felé.
-Te kis görcs azonnal add oda a távirányítót!-kiabált Georgie Seth képébe.Seth a kanapén hevert és a lábát az asztalra tette.Az egyik kezével arrébb lökte Georgiet hogy jobban lássa a meccset.
-Felmegyek hozzá!-mondtam és gyorsan leléptem a csata helyszínéről.Még a lépcsőn is hallottam Georgie kiabálását.Apa szerencsére közbeavatkozott és szétszedte őket.Bekopogtam Leah szobájába majd meg sem várva a választ besétáltam.Leah az ágyán feküdt.Gyönyörű arcán most is csak a bánatot láttam.Egy lila ruhát viselt és barna kardigánt.
-Szia.-mondta fakó hangon.Felsóhajtottam és leültem mellé.
-Haragszol rám amiért nem voltam itt amikor Sam............-nem tudtam befejezni a mondatot mert Leah közbevágott.
-Nem haragszom rád.-mondta halkan de a "rád" szócskát jól megnyomta.Mellé feküdtem és az arcát figyeltem.
-Leah,túl kell tenned magad rajta.Nem sírhatsz állandóan Sam után.-mondtam neki.
-Te ezt nem érted.-mondta.
-Tudom.Elhiszem hogy nagyon fáj de nem hagyhatod hogy ez tönkre tegyen!Hogy ha Sam olyan hülye hogy ott hagy téged valami Emily miatt akkor azaz ő baja!-mondtam neki.Leah egy szót sem szólt csak a plafont bámulta.
-Nem akarsz lemenni a partra sétálni?-kérdeztem tőle.Rossz volt nézni ahogy a szobájában fekszik és a plafont bámulja bánatos arc kifejezéssel.
-Nem.-mondta.
-Egy kis friss levegő jót tenne neked!Vedd fel a cipődet!Megyünk sétálni!-mondtam neki és felálltam majd őt is felhúztam.Felsóhajtott és elkezdte keresgélni a cipőjét.Végül megtalálta a barna,bőr saruját és felvette.Kézen fogtam és elkezdtem a lépcső irányába húzni.
-Leahvel sétálunk egyet!-kiabáltam az előszobában majd kituszkoltam az ajtón Leaht és én is utána mentem.
-Merre akarsz menni?-kérdeztem mosolyogva.Leah vállat vont ezért találomra kiválasztottam egy iránt.A parton lyukadtunk ki ezért leültünk egy nagyobb sziklára és szó nélkül néztük a nagy hullámokat.
-Szóval miért vagy itt?-kérdezte Leah megtörve a csendet.
-Nem tudom.Úgy éreztem hogy nem bírom tovább Los Angelest.Az állandóan tűző nap meg az anyám túl sok együtt.-a mondat végén keserűen elmosolyodtam.
-Ahhoz képest hogy állandóan süt a nap nem vagy túl barna.-jegyezte meg.Még Leah hófehér bőrénél is fehérebb voltam.
-Ez valami genetikai hiba.-mondtam kuncogva.Leah újra a tengerre szegezte a tekintetét én pedig az ő arcát figyeltem.
El sem tudtam képzelni hogy Sam hogy tudta elhagyni hiszen olyan gyönyörű.Halk kacagást hallottam az erdő felől.Először egy magas,rézbarna bőrű,rövid fekete hajú és sötétbarna szemű férfit pillantottam meg.Villám csapásként ért a felismerés hogy ő Sam.Mögötte egy középmagas,rézbarna bőrű lány jött.Amikor megpillantottam az arcát lefagytam.Az egykor bizonyára gyönyörű arca bal felét három,vastag,fekete csík csúnyított el.Mandula vágású barna szeme sarkát lefelé húzta a száját pedig grimaszba torzította.Fekete haja hátul fel volt tűzve.Leah felnyögött amikor meglátta őket.
-Mennyünk?-kérdeztem tőle halkan.Leah gyűlölködve meredt rájuk sötét kék szemével.Felpattant,a haja csak úgy táncolt szép arca körül ahogy hátat fordított nekik és gyors léptekkel visszaindult a ház felé.Még egyszer a boldog párocskára pillantottam majd gyorsan követtem Leaht.
-Sajnálom!-mondtam amikor utolértem.
-Az a legrosszabb az egészben hogy Emily az unokanővérem és mindenhol ott vannak!-mondta Leah.
-Ne is törődj velük!-mondtam neki.
-Az elég nehéz lesz az adott körülmények között.-mondta Leah.Hamar visszaértünk a házhoz.Leah rögtön visszament a szobájába én pedig leültem Coralinenal játszani.Sue ebédet főzött nekünk és miután ettünk elkezdtünk búcsúzkodni.