3.Fejezet-Változások

-Jimmy!-hallottam meg a kiabálást apa távozása után egy órával.Rögtön felismertem a hnagtulajdonosát.Seth volt az Sue fia,apa mostoha fia.Világos bőr,rövid,fekete haj,mogyoró barna szem,kedves mosoly.Seth még csak 15 éves volt így gyermeteg vonásai voltak.Fiatal de mégis nagyon jóképű és férfias volt.Mellette Leah jött.Magas,vékony és gyönyörű.Csokoládé barna haj,sötétkék szem és Quileti indián létére világos,fehér bőr.Leah vonásai finomak voltak de ezzel együtt olyan ridegek is.Leah és Seth mögött felbukkant a két féltestvérem is.Georgina és Coraline.Georgina 14 éves,Coraline pedig 10.Georgina nagyon sokat változott mióta utoljára láttam.Világos bőre,nagy,kék szeme és válla alá érő barna haja volt ami elöl kivilágosodott.Gyönyörű arcán apró szeplők voltak,telt ajka vöröses színű.Coralinenak össze volt fogva az egyenes,barnás-vöröses haja,világoszöld szeme volt és elég fehér bőre.Leah és Seth apja már nagyon rég meghalt amikor még kicsik voltak.Gyorsan kimásztam a medencéből és eléjük rohantam.
-Effy!-kiáltott fel Coraline és a nyakamba ugrott.Miután Coraline elengedett Georgina is megpuszilt majd Seth ölelt meg.Leah csak állt és nézett majd közelebb lépett,megpuszilt és újra hátra lépett.
-Apa,nem mondta hogy itt vagy!-mondta Coraline.
-Nem tudta hogy jövök és csak pár órája vagyok itt.Amúgy ő bement az őrsre.-mondtam miközben egy törülközőt csavartam magam köré.
-És meddig maradsz?-kérdezte Seth.
-Nem tudom még.A nyár végéig biztosan maradok.-mondtam.
-Nem akarjátok megvárni apát?Rendelhetünk pizzát és nézhetünk valami dvdt!-ajánlottam fel.
-De.-vágta rá Coraline.
-Nekem mennem kell,de ti maradjatok csak.Szia Effy!-mondta Leah és hátat fordított nekünk majd eltűnt a fák között.Egy ideig még utána bámultam aztán összeszedtem magam.
-Oké,keressetek egy dvd-t!Én felöltözöm és rendelek pizzát!-mondtam és betereltem őket a házba.Gyorsan lezuhanyoztam,hajat mostam magamra tekertem egy törülközőt felkaptam a telefont.Bepötyögtem a tudakozó számát,lekértem egy helyi pizzázó számát majd rendeltem két pizzát.
-Fél óra és itt lesz a pizza!-kiabáltam le.Kinyitottam egy bőröndömet hogy keressek magamnak valami ruhát.Végül egy halvány rózsaszín,rövidnadrágba bújtam bele,egy fehér toppba és a papucsomba.Megfésültem a hajamat majd lerohantam.
-Szóval,mit nézünk?-kérdeztem.Georgie a kanapén ült keresztbe tett lábbal és maga elé nézett,Coraline és Seth pedig a dvd-ék között válogatott.
-Bridget Jones naplója!-kiáltott fel Coraline és gyorsan benyomta a lejátszóba.Leültem Georgina mellé,Seth mellém,Coraline pedig az ölébe.
-Hogy vannak az ikrek?-kérdezte tőlem Seth.
-Keyla a modell karrierjével van elfoglalva,Kristy pedig a pasijával.-sóhajtottam
-Újságokban is benne volt?-kérdezte Georgina.
-Igen.Mutassak egyet?-kérdeztem.Mind a hárman "igent!" vágtak rá így felszaladtam az emeletre egy Glamourért amiben szerepelt Keyla.
-Ez itt ő!-mutattam egy nagy képre.Keyla tagadhatatlanul gyönyörű volt.Aranyszőke,göndör haj,nap barnított bőr és zöld szem.Ezen a képen is lélegzet elállítóan gyönyörű volt.A csengőre rezzentem össze.Felpattantam és az ajtóhoz siettem.Kifizettem a pizzákat és leraktam a konyha pultra.
-Segítsek?-kérdezte az ajtóból Seth.Bólintottam úgyhogy Seth tányérokat vett le amíg én felvágtam a pizzát.
-Mi van Leahvel?Miért ilyen fura?-kérdeztem.
-Már több mint egy éve ilyen.Mióta Sam elhagyta.-mondta Seth fejcsóválva.
-Nem tudta kiheverni?-kérdeztem szomorúan.
-Nem igazán.Mióta Sam szakított vele az unkanővérenkért teljesen bezárkózott.-mesélte Seth halkan.
-Szegény Leah.Hogy tehette ezt vele Sam?-kérdeztem és mérgemben a kelleténél erősebben csaptam le a tányért ami ketté repedt a konyha pulton.
-Jó sok mindenről maradtam le,mi?-sóhajtottam.Seth némán bólintott.
-Valamikor gyere el hozzánk La Pushba!-mondta.
-Mindenképp.-bólintottam és elindultam a szobába a kezemben három tányérral.Apa úgy egy óra múlva megjött,evett velünk még egy kis pizzát majd elbúcsúztak a többiek és haza mentek.
-Elmegyek sétálni egyet!-mondtam miután mindenki elment.
-Jó,de sötétedésre gyere haza!-mondta apám.Bólintottam és felmentem az emeletre valami meleg ruháért.Egy sötétkék,feszülős,farmer csőnadrágot vettem,egy hosszú,fehér toppot és fehér kardigánt a lábamra pedig egy magas szárú,fehér Convers tornacipőt vettem.A hajam már megszáradt csak elég kócos volt.Kifésültem majd megszemléltem magam a tükörben.Hófehér bőr,nagy,macska vágású,világoskék szemek,hullámos,fekete haj.A hosszú tincseim a derekamig értek és beterítették az egész hátamat.Kontyba tekertem a hajam és már készen is voltam.Elindultam a ház melletti ösvényen.Egy ideig a fák között sétáltam majd egy nagy ház tárult a szemem elé.Három emeletes,világos árnyalatú,nagy ablakokkal.Nem is tudtam hogy van itt az erdőben másik ház,nem csak a miénk!-kicsit közelebb sétáltam a házhoz és alaposabban szemügyre vettem.Egy ezüst színű Volvo tűnt fel a felhajtón ezért gyorsan hátat fordítottam és bevetettem magam a fák közé.Csak egy gond volt,nem találtam a haza felé vezető utat!Akárhogy keresgéltem nem találtam azt az ösvényt amin jöttem.Kezdett besötétedni és az ég is beborult.Elkeseredésemben leültem egy fatörzsre és csukott szemmel próbáltam felidézni a haza felé vezető utat.Üldögéltem még egy darabig majd egy fa ág reccsenésére néztem fel.Egy aranybarna szempárba pillantottam fel.Hófehér bőr,rézbarna haj és gyönyörű arc.
-Mit csinálsz ilyenkor az erdőben?-kérdezte köszönés nélkül.Bársonyos hangjára megborzongtam.
-Itt lakom a közelben csak egy kicsit eltévedtem.-mondtam.
-Hol laksz?-kérdezte.
-Miért mondanám el egy idegennek?-kérdeztem vissza.
-Mert segíthetnék haza találni.-mondta egy félmosollyal.Fölsóhajtottam majd beadtam a derekam
-James Roberts,a rendőr főnök lánya vagyok.Effy Roberts!-mutatkoztam be.
-Edward Cullen,a szomszéd.-mondta még mindig mosolyogva.
-Szóval segítenél haza jutni?-kérdeztem a földet bámulva.
-Persze.-mondta önelégült hangon.Felpillantottam az arcába és szinte ledöntött a lábamról a felismerés.Az a bronz barna haj,fehér bőr és gyönyörű arc.Pont mint az emlékemben.De az nem lehet!Az emlékemben a szeme fekete volt,és az már 3 éve volt!Nem nézhet ki még mindig ugyanúgy!-Edward megmutatta nekem az ösvényt és minden egyes ágat félre húzott előlem.Egészen a házig elkísért engem.Útközben egy szót sem szólt ahogy én sem.
-Köszönöm.-mondtam a ház kertjében.
-Szívesen,remélem most már nem egy idegen vagyok.-mondta kedves mosollyal az arcán.
-Nem,most már nem idegen vagy hanem a szomszéd fiú!-mondtam szintén mosolyogva.
-Jó éjt!-mondtam majd hátat fordítottam neki és bejárat felé indultam.Mielőtt bementem volna az ajtón még hátra pillantottam de ő már eltűnt a fák között.